A közösség által támogatott mezőgazdaság (AMAP/CSA)

Mi is ez tulajdonképpen?

A közösségi mezőgazdaság a helyi élelmiszertermelés és értékesítés egy sajátos, közvetlen formája: a termelők és fogyasztók elköteleződése egymás iránt, mely mindkét fél számára előnyökkel jár.

A termelő a kiépített közvetlen és hosszú távú kapcsolat által megélhetést tud biztosítani a családja és a gazdaságban dolgozók számára. Energiáit a vele kapcsolatban lévő fogyasztók számára történő termelésre tudja koncentrálni, nem kell különböző értékesítési formák után kutatnia.

A fogyasztók számára is egyértelmű előnyökkel jár az elköteleződés, hiszen ismert forrásból, valóban értékes és változatos élelemhez jutnak.

A gazdálkodási forma lényege a két fél közötti közvetlen kapcsolat, alappillére a bizalom. A szokványos piaci beszerzéshez képest- ahol az eladó maximális, a vevő pedig minimális ár elérésére törekszik-, itt a két fél szövetségese egymásnak, hiszen a fogyasztó a közösségen belül az élelem előállításának rá eső költségét fizeti meg a termelő számára. A termelő szemszögéből nézve: az őt megbízó közösségszámára a legjobb tudása szerint termeli meg a megállapodás szerinti terményeket.

Röviden tehát a következő a helyzet: emberek egy csoportja megbízza a gazdát, hogy termeljen meg számára lehetőleg minden zöldséget, amire az év folyamán szüksége lehet. Ennek a költségét (szükséges anyagok, rezsi, működési költség, méltányos munkabér, stb) a tagok közösen viselik, s azt havi átalányban fizetik meg a termelő részére.

Honnan jön ez az egész?

A közösség által támogatott mezőgazdaság mozgalma CSA (CommunitySupportedAgriculture) néven a 80-as években az USA-ban indult útjára. Európában ennek a mozgalomnak a mintájára Franciaországban hozta létre egy házaspár az első ilyen jellegű kezdeményezést a hagyományos kis paraszti gazdaságok életben tartására. A mozgalom neve AMAP (Association pour le Maintiend’uneAgriculturePaysanne) lett. Franciaországban az AMAP rendszerben gazdálkodó termelők már több mint kétezren vannak, s a fogyasztóikkal nagyon erős, szolidáris közösséget alkotnak. Mindannyian a megfogalmazott AMAP Charta szerint végzik a tevékenységüket. A fogyasztó-termelő közötti együttműködésnek számos formája létezik, de az elmúlt pár évben Magyarországon alakult közösségektöbbségében a francia rendszert követik, ami tulajdonképpen a fent már vázolt ú.n. részes rendszer.

Nagy örömünkre a Tudatos Vásárlók Egyesülete más közép-kelet-európai országokkal összefogva igyekszik segíteni a zöldségközösségek létrejöttét fórumokkal, képzésekkel. Erről itt tájékozódhattok bővebben: www.tve.hu/csa

Miért fontos, hogy egy ilyen rendszer mellett döntsünk a hagyományos zöldségvásárlási módokkal szemben?

Nos, erre nagyon hosszan lehetne válaszolni, ha minden aspektust jól körbejárnánk. Most inkább vázlatosan nézzük azokat az aggályokat , illetve lehetséges érveket , amik a zöldségközösség felé fordíthatják a fogyasztót:

az áruházakban kapható zöldségek eredete nem ismert, még ha a címkén fel is tüntetnek valamit;

a kapható zöldségek előállítási módja nem tudható. Egy szomorú tény: a nagybani piacra termelő magyar gazdák többsége eladásra szánt zöldségből;

nagy távolságról szállítják a zöldségeket Magyarországra, így nagyon nagy az ökológiai lábnyomuk;

a fogyasztói árban főleg a sok közvetítő és az értékesítő áruház hasznát kell megfizetni, a termelőtől ennek töredékéért vásárolják fel az árut;

rossz minőségű, akár emberi fogyasztásra alkalmatlan árut adnak az áruházakban irreálisan magas áron;

az iparszerűen termelt, „piacos” zöldségeket olyan, gyakran hibrid vetőmagból állítják elő, amik csak konvencionális módon, intenzív módszerrel termeszthetők, s az ezekkel szemben tanúsított elsődleges elvárás a szép megjelenés és a hosszú ideig pulton tarthatóság. Az íz és a beltartalom csak sokadrangú szempont;

a piacokon lévő kofák is gyakran a nagybanin felvásárolt zöldségeket árusítják a vásárlóban hamis biztonságérzetet keltve az áruk iránt.

…és most a pozitívumok:

az ún. rövid élelmiszerláncok esetében a közvetítők kiiktatásával lehetőség van a tényleges termelési költségért hozzájutni a terményekhez;

az ökológiai gazdálkodásban vegyszerek alkalmazása nélkül, a természet körforgását alapul véve termelünk, s az így létrehozott szezonális zöldségek valóban táplálóak;

gyakran ún. tájfajtákat termesztünk, amik az adott talaj- és klímaviszonyok között szelektálódtak, lassabb növekedésűek az intenzíven termelt zöldségekhez képest, így megfelelő vitamin tartalmúak és sokkal ízletesebbek is;

a kis gazdaságok által biztosítható, hogy a fentebb említett tájfajta zöldségek fennmaradjanak az utókor számára. Ez fontos küldetés, hiszen egyes tanulmányok szerint az utóbbi 20-30 évben a világ termesztésben tartott növényfajainak, fajtáinak csaknem 75 %-a eltűnt;

a közösségi kosárrendszerben a lehető legfrissebb zöldséghez juthatsz hozzá, hiszen a hajnalban leszedett termény délután már a konyhádban van;

ha a közösségi mezőgazdálkodás mellé állsz, akkor Te is aktívan teszel azért, hogy a tanyasi élet- és településforma fennmaradjon és lehetőséget adsz egy kis gazdaságnak, hogy kizárólag a mezőgazdasági termelésből tartsa fenn magát;

egy zöldségközösség tagjaként Te magad is közelebb kerülhetsz a termőföldhöz, lehetőséged van betekinteni a termelés folyamatába, önkéntesként magad is részt vehetsz az élelmed előállításában, s erre sarkallhatod gyermekeidet is;

végül, de nem utolsó sorban kapcsolatot létesíthetsz hasonló gondolkodású emberekkel.

Jó, de biztosan van árnyoldala is ennek a zöldségközösségesdinek is, nemde?

Persze, minden éremnek két oldala van. Vannak bizonyos megszokott kényelmi dolgok, amiknek nem tud a zöldségközösség megfelelni. Úgy igazságos, ha ezeket is felsoroljuk:

  • egy héten egyszer érkezik a zöldség, s az átvételhez adott időben adott helyen meg kell jelenned, vagy pluszban fizetni a házhoz szállításért;

  • nem lehet éjjel-nappal beszerezni, csak amikor a paraszt szállít;

  • abból főzünk, ami a kosárban van;

  • télen nincsenek bizonyos zöldségfélék, pl. paradicsom, paprika. Bár jobb úgy fogalmazni, hogy minden zöldségnek megvan a maga ideje.

Viszont ha kicsit belegondolsz, rájöhetsz, hogy ezek a „nehézségek” inkább időspórolási lehetőséget jelentenek és jó értelemben kényszerítenek rá bizonyos változtatások megtételére.